Holczer Andrea szavai hozzánk:
22. Családi találkozó ||| Bp. 2012. június 2. szombat
Hálaadás az elmúlt évünkért
Istenünk! Mennyei Atyánk!
Köszönettel és hálával szólunk Hozzád, hogy ebben az esztendőben is összehívtál minket Szent Lelked által – a Te dicsőségedre, és a magunk örömére.
Köszönjük Áginak és Istinek, hogy –évről évre – betöltik az invitáló, házigazda és vendéglátó szerepét.
Köszönjük egymásnak, hogy hallgatunk a hívó szóra és – autóval, busszal, vonattal, metróval és gyalog – igyekeztünk jönni.
Mert bennünk él a korábbi találkozók kedves emléke.
És mert szeretnénk megerősíteni rokoni – baráti kapcsolatunkat egymással.
Hálát adunk az elmúlt év minden öröméért, bánatáért – hiszen Te velünk voltál akkor is.
A történések közül most kettőt emelnék ki. Az egyik örömteli, a másik szomorú.
Az öröm egy olyan házasságkötés, ami ezelőtt 60 éve történt meg. És ami példát mutat mindnyájunknak, hogy meg lehet csinálni.
Csak a két fél – Baba néni és Jenci bácsi – tudja, hogy mi minden történt ez idő alatt – köztük, velük.
Hányszor kellett saját önzésükön felülemelkedni – a szolgáló szeretet jegyében, hogy hűséges társai lehessenek egymásnak és jó szülei gyermekeiknek.
Mindez azért volt lehetséges, mert Te – Istenünk – megajándékoztad őket a szeretet képességével. Ami nem érzelem csupán, hanem elhatározás és akarat kérdése.
Mindannyiunk nevében hálát adunk életükért és kérjük áldásodat, hogy még sokáig élhessenek együtt.
A szomorú esemény egy veszteség – egy haláleset.
Nelli néni tavaly még velünk volt.
Előttünk van kedves arca, szép fehér haja.
Felidéződik bennünk derűs természete, jó humora, tájékozottsága. Érdeklődése a világ dolgai és a másik ember iránt.
Aztán küzdelme a betegséggel. Közben Nellike elvesztése.
De ott volt mellette Attila és a többi közvetlen hozzátartozója, akik társai lettek a kereszthordozásban.
Kérünk Istenünk, öleld át őket szereteteddel.
Nelli néni emlékét – akár a többiekét – szeretettel őrizzük. Köszönjük, hogy a mieink lehettek.
Az ő nyomdokaikban haladunk.
Add, hogy földi életünk nehézségeit, próbatételeit az örök élet ígéretében bízva tudjuk elfogadni és megélni.
Akkor az elmúláshoz való viszonyunk is a helyére kerül.
Nagy hálával nyugtázzuk azt, hogy a mi nagy családunk nem egy beteges család. Mondhatjuk, hogy egészséges géneket hordozunk.
Feladatunk, hogy a kapott lehetőséget becsüljük meg és éljünk egészségesen.
Azt is megtapasztaltuk, hogy akiknek mégis valamilyen testi bajjal kell együtt élni – azt olyan lelki erővel, példamutatóan teszik, hogy büszkék lehetünk rájuk.
Köszönjük egészséges, okos, szép, kedves fiataljainkat – Kicsiket és Nagyokat.
Kérjük, hogy a Nagyok mellé – akiknek még nincs – rendelj hozzájuk illő párt.
Kérjük áldd meg mai együttlétünket!
Végül egy buzdítással fejezzük be hálaadásunkat, a Mindennapi fohászaink című könyvből:
„Mindenható Isten!
Mennyi bátorítást jelent, hogy mindannyiunknak adsz családot! A család azt jelenti, hogy jóban – rosszban van kihez fordulnunk. A családunk akkor is szeret, ha elrontjuk az életünket.
Arra kérlek, Uram, hogy legyek hálásabb a családomért!
He hagyd, hogy természetesnek vegyem a létüket, hanem lássam meg mindegyikükben azt a különleges személyt, akit Te teremtettél!
Emlékeztess rá, hogy a család minden tagja, bármilyen öreg vagy fiatal, hozzáad valamit a családunk egészéhez, és együtt sokkal erősebbek vagyunk, mint egyedül lennénk!
Köszönjük, Urunk, a családokat!
Jézus nevében – Ámen.”